Atomenergia és bölcsesség

Munkácsy Béla adjunktus ELTE

2017. május 24. 22:43

Atomenergia és bölcsesség

Az atomenergia a legtisztább energia”, hallhatjuk az éppen kormányon lévő politikusoktól – ugyanazoktól, akik kormányon kívül ennek éppen az ellenkezőjét állítják. E tárgyban korrekt szakmai értékelést persze ne tőlük, hanem a tudománytól várjunk. Ám az energiatervezéssel foglalkozó kutatók világszerte atomellenes energiaforradalmat hirdettek.

E témában hazánkban is folyik tudományos vizsgálódás. Az ELTE „Erre van előre” energiatervezési kutatócsoportja a megújuló energiák és tárolási technológiák hazai potenciáljainak felmérése mellett, egy számítógépes elemzés segítségével már a fenntartható energiarendszer felé való átmenet lépéseit is felvázolta. De a kormányzat által ostorozott civil szervezetek (pl. Energiaklub, Greenpeace) is komoly tudományos munkát végeznek.

A kutatások legfontosabb megállapításaiban egyetértés van. Így például abban, hogy a fordulat kulcsa az energiaforrások felhasználásának visszafogása, a hatékonyság fokozása – ugyanis az energiarendszer teljes életciklusában a veszteség mintegy 95 százalékos. Ezt javítva néhány évtized alatt mi is kizárólag környezetkímélő és helyi energiaforrásokra támaszkodhatnánk. A megújuló energiaforrások potenciáljai és a technológia mindehhez rendelkezésre állnak. Adottságaink sok tekintetben jobbak az európai átlagnál, így a környezeti hő (ezen belül a geotermia) és a napenergia, de a biomassza decentralizált hasznosítása is remek lehetőségeket kínál. Meglepő módon a hazai szélerőművek is jól teljesítenek, egységnyi teljesítményre vetítve 15 százalékkal több áramot termelnek, mint az európai átlag. Ennek fő oka, hogy sok helyütt a szélturbinákat a területfejlesztés motorjaként olyan leszakadó térségekbe is telepítik, ahol a szélviszonyok sem ideálisak. Nem úgy, mint a Kisalföldön, ahová a Duna-völgy szélcsatornájából a nyugati légtömegek bezúdulnak, és ahol szélturbináink többsége működik. Ennek ismeretében szomorú, hogy kormányunk rendeletileg tiltotta meg újabb szélerőművek építését, a napelemeket gazdasági terhekkel sújtja, az EU hatékonyságnövelő törekvéseit pedig fékezi.

Ez azonban a technológia rohamos fejlődését szerencsére nem akadályozza. A mai átlagos napelemek teljesítménye kétszerese a 10 évvel ezelőttinek, sőt a hibrid rendszerek már hőt és áramot egyaránt termelnek. Megjelentek azok a napelemek is, amelyek mindkét oldalon fényérzékenyek, így 20-30 százalékkal több áramot biztosítanak társaiknál. A színes napelem-változatok mindenféle építészeti környezetben sikeresen és olcsón alkalmazhatók, a legújabbak a cserepezés is kiváltják. De a környezeti hő alkalmazásában is áttörés mutatkozik, leginkább a levegő hőjének hőszivattyúkkal történő hasznosítása terén. Évről-évre új eredmények születnek az energiatárolásban is.

Vannak olyan kormányok, amelyek a környezeti szempontokat nem mérlegelik, miközben a "migráns terroristáktól" rettegnek. A megújuló energia ezeknek a döntéshozóknak is ideális választás, hiszen könnyen belátható, hogy egy ország energiarendszerének lebénítására minden egyes napelemnél egyszerre támadást indítani nem éppen ígéretes, míg 2400 MW atomerőművi kapacitást egyetlen helyszínen kiiktatni lényegesen egyszerűbb.

Ugyanakkor vannak olyan kormányok is, amelyeknek fontos szempont az energiarendszer és az ország függetlensége. Ezek számára nem érdektelen, hogy a megújuló energia alkalmazásával a függőség megszüntethető – míg az import tüzelőanyag és a külföldi atomtechnológia erőltetésével a nemzet újabb egy évszázadra süllyed kiszolgáltatott helyzetbe.

Európa boldogabb és bölcsebb országaiban a fenti problémákat már felismerték. Ezért az EU áramtermelésében a helyi, megújuló források aránya gyorsan bővül, tavaly már 30 százalék volt. Még meglepőbb, hogy az újonnan átadott erőművek 90 százaléka megújuló energiaforrásokat használ. Több országban egyenesen a megújuló energia dominanciájáról beszélnek. Ezeken a helyeken a mérnöktársadalom halad az energiaforradalom élén. Szakmai szövetségeik (így a Dán Mérnökök Szövetsége) egyetemekkel, energetikai cégekkel összefogva jelentkeznek olyan tudományosan megalapozott tervekkel, amelyek a 100 százalékban megújuló energiarendszer elérését célozzák, az átmenethez alig 2-3 évtizedes időkeretet meghatározva.

Eközben az atomenergiáról kontinensünkön már múlt időben beszélnek. A balesetek ugyanis láthatóan nem kerülhetők el: a Nemzetközi Nukleáris Eseményskála legrosszabb három kategóriájába eső baleseteknek a száma nyolcra bővült. De az atomenergia normál üzemben is komoly környezetterhelést okoz. Mint azt a Svájci Szövetségi Statisztikai Hivatal számítása igazolja, az alpesi országban kimutatható környezetterhelés 17 százaléka az atomenergia számlájára írható. Sokak szerint néhány évnyi áramtermelés radioaktív hulladékát sem túl etikus 100 ezer évre az utódaink nyakába rakni. Egy amerikai katonai tárolóüzemben 2014-ben több baleset is történt, aminek következtében radioaktív anyag is került a környezetbe. Ez persze energetikai célú atomhulladék-lerakóval nem fordulhat elő – mert ilyen a világon még sehol nem működik…




Kapcsolódó anyagok Egy elvesz(teget)ett energiapolitika nyomában
Giga pofon az atomerőműveknek: itt a 30x olcsóbb napelem
Putyin helyett dönts Te a jövőről! – Népszavazást Paks2-ről!
A svájciak nem kérnek atomenergiát
Az Orbán-kormány nemet mond a energiahatékonyság növelésére

Hozzászólások

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés