Szabályos madárkihalásról beszélnek a kutatók

2017. október 21. 8:26

Szabályos madárkihalásról beszélnek a kutatók

Jelentősen csökkent Németország madárállománya: 12 év alatt 15 %-kal esett vissza a költőpárok száma. Már a házi verebekből is egyre kevesebb akad. A madáretetés befolyásolja a széncinegék evolúcióját.

A Nabu természetvédelmi szervezet szerint ez a német csökkenés mínusz 12,7 millió költőpárt jelent. Olyan gyakori fajokat is érint a probléma, mint a seregély és a házi veréb - mondta el Lars Lachmann, a szervezet szakértője. Lachmann az állományra vonatkozó 1998 és 2009 közötti adatokat elemezte, melyeket a német kormány 2013-ban jelentett az Európai Uniónak. A legújabb adatok 2019-ben várhatóak.
Eddig elsősorban az egyes fajok álltak az elemzések középpontjában, nem a teljes madárállomány. A drámai számok alapján szabályos madárkihalásról beszélhetünk. "Miközben sikerül nagy és ritka madárfajokat megőrizni célzott fajvédelemmel, a hétköznapi madarak állománya leromlik" - mondta Olaf Tschimpke, a Nabu elnöke. Hozzátette: a madaraknak a természetvédelmi területeken kívül a jelenlegi mezőgazdasági területeken nincs lehetőségük a túlélésre. Csökken a rovarok száma is magával rántva a madarakat

A héten jelent meg tanulmány arról, hogy a repülő rovarok száma is drámaian csökkent Németországban. "Nagyon valószínű, hogy közvetlen összefüggés van e között és a madarak számának visszaesése között, mert szinte minden érintett faj rovarokkal eteti az utódait" - mondta Lachmann. A rovarok és a madarak állományának csökkenéséért is elsősorban az intenzív mezőgazdaság a felelős a természetvédők szerint. A német földművesek szövetsége szerint az adatok becsléseken alapulnak és nem megfelelő a kiindulópontul szolgáló adatok minősége sem.

Az ok-okozat rendszere összetett.

Wolfgang Fiedler, a radolfzelli Max Planck Intézet kutatója szerint számos ok állhat a madarak eltűnése mögött, amelyekért elsősorban az ember a felelős: kevésbé sokszínű az élettér a mezei pacsirta és a citromsáfrány számára, a városokban kevés búvóhelyet találnak a fecskék. Ehhez jönnek még a környezetkárosító mérgek és idegen anyagok, amelyek hatással lehetnek a madarak termékenységére. Nagy szerepet játszik az is, hogy külföldön gyakran vadásszák a vonuló madarakat.
A madarak elvesztésének következményeit nehéz előre megbecsülni. A madarak terjesztik a magokat és "sakkban tartják a parazitákat". Ráadásul egy ökoszisztéma annál kevésbé stabil, minél kevesebb eleme marad meg - mondta Fiedler.
A tavasszal az Európai Unió által összegzett adatok szerint a mezőgazdasági területeken 1980 és 2010 között 300 millióval csökkent a költő madárpárok száma, ami 57 százalékos visszaesést jelent. (MTI)
 

A madáretetés befolyásolja a széncinegék evolúcióját

Nagy-Britanniában rendkívül népszerű a madáretetés: a szigetország lakóinak fele tesz ki eledelt az állatoknak. Egy új kutatás szerint ez befolyásolja a helyi széncinegék fejlődését. Lewis Spurgin, a Kelet-Angliai Egyetem munkatársa szerint Nagy-Britanniában kétszer annyit költenek madáretetésre, mint a többi európai országban. A szigetországban ráadásul régóta divatos a szokás: sok kertben már a 20. század elején megjelentek a madáretetők. Az adatok alapján ez kimutatható hatással volt a helyi széncinegék fejlődésére. Az élőlényeknek ugyanis az utóbbi időkben nőtt az átlagos csőrhossza. A faj ezzel valószínűleg az etetők kialakításához alkalmazkodik.

Az új tanulmány elkészítésében brit és holland kutatók vettek részt. A szakértők saját országuk cinegéitől gyűjtöttek be genetikai információkat. Az Oxfordi Egyetem biológusai évtizedek óta vizsgálják a wythami madarak genetikáját, ezért már a 20. század első feléből is rendelkezésre állnak adatok. A szakértők a megjelölt egyedek mozgását elemezve azt is fel tudták mérni, hogy az élőlények milyen gyakran keresik fel a kerteket. A csapat összesen mintegy 3000 példány genetikáját analizálta.

Jon Slate, a Sheffieldi Egyetem munkatársa szerint az 1970-es évek óta a brit széncinegék csőrhossza megnőtt. Ez evolúciós szempontból igen rövid időnek számít. A szigetország madarainál egy olyan génvariáns terjedt el, amely sokban hasonlít a híres Darwin-pintyek csőrformát szabályzó génjére. A csapat kimutatta, hogy a madáretetőknél gyakrabban megforduló példányoknál általában jelen van a speciális génvariáns. Sőt, a vizsgálat azt is felfedte, hogy Nagy-Britanniában a hosszabb csőrű madarak sikeresebbek a szaporodásban, Hollandiában viszont nem. Ez azt jelenti, hogy a természetes kiválasztódás a szigetországban a hosszabb csőrű egyedeknek kedvez - írta a 24.hu.




Hozzászólások

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés