Az éghajlatváltozás kinyírja bükköseinket és fenyveseinket

2017. november 7. 21:26

Az éghajlatváltozás kinyírja bükköseinket és fenyveseinket

A Dendroctonus ponderosae egy észak-amerikai szúfaj, egy példánya nagyjából akkora, mint egy rizsszem. Alapesetben hasznos szerepet tölt be a fenyőerdők ökoszisztémájában: a leggyengült, öreg fákat támadja meg, így gyorsabban tudnak fejlődni a fiatalabbak. Az elmúlt évtizedek forróbb és szárazabb nyarai miatt azonban tömegesen elszaporodott, és megtámadta a melegedés miatt kiszáradt fenyőerdőket.

A szú az elmúlt húsz évben több mint 30 millió hektáron (Magyarország területének több mint háromszorosán) pusztított el fenyőerdőket az Egyesült Államok és Kanada nyugati részén. Olyan egybefüggő óriásfenyveseket fertőzött meg, amelyekben ember is alig járt. A kár mértéke a Magyarországról nézve hatalmas méretek miatt rendkívülinek hat, de a klímaváltozás pusztító hatása az erdőkre globális jelenség, és már nálunk is helyrehozhatatlan károkat okozott.

Az egyik leglátványosabb magyarországi példa erre a Zala megyei bükkösök tömeges pusztulása volt a 2000-es évek első felében. A szárazság miatt legyengült fákat két, robbanásszerűen szaporodó rovarfaj támadta meg. “A bükkösök gyakorlatilag lábon elszáradtak. Előbb az ágaik törtek le, majd a korona leesett, végül a törzs kettétört. Egy-két év alatt 200-300 ezer darab fát kellett kivágni” – mondta Horváth Iván, a Pro Silva nevű erdészeti szövetség elnöke.
 

Légifotó a kanadai Brit Columbia egyik fenyőerdőjéről. Nem őszi kép, hanem a szú pusztítását mutatja. Forrás: US Geological Service

Ahogy a klímaváltozás mezőgazdaságra gyakorolt hatásáról szóló cikkben a G7 írta, sajátos klímája miatt Magyarország az egyik leginkább sérülékeny európai ország az éghajlatváltozás szempontjából. A ‘80-as évektől gyorsuló melegedés következtében a nyári középhőmérséklet 2 Celsius-fokkal nőtt. Az évszázad végére a nyári átlaghőmérséklet 4-5 fokkal lehet magasabb az 1971 és 2000 között mért átlaghoz képest, a nyarak valószínűleg szárazabbak lesznek, és egyre nagyobb területeket sújt majd az aszály.

Míg az ember által művelt mezőgazdaságnál egyelőre a jövő riasztó, nem pedig a jelen, az erdőknél már javában tart a pusztulás. Ebben az is szerepet játszik, hogy egyetlen ökoszisztéma sem annyira kitett az éghajlatváltozásnak, mint az erdőké. A fák nem képesek gyorsan helyet változtatni, az erdőket nem trágyázzák, nem öntözik, nincs növényvédelem és a kártevők ellen sem lehet védekezni.

A lucfenyőre keresztet vethetünk

Magyarországon több fafaj eltűnőben van, és harminc éven belül olyan klimatikus viszonyok lesznek, hogy az ország bizonyos részein fák nem tudnak majd létezni. Jelenleg Magyarország területének 21 százalékát borítják erdőt. Ez alacsonyabb a 42 százalékos EU-átlagnál, de jelentős előrelépés az 1945-ös 12 százalékos arányszámhoz képest. A három legelterjedtebb faj az akác (az erdőterületek 21 százalékát borítják), a cser (11 százalék) és a bükk (6 százalék).

A klímaváltozás áttételesen hat az erdőkre. Részben az erdőkre befolyással bíró környezeti tényezőket változtatja meg (például a csapadék mennyiségét, a talaj összetételét vagy a levegő páratartalmát), részben az erdő élőlényeinek összetételét. A fáknak éppen nyáron van a legtöbb vízre szüksége, amelyre a leginkább hatása van a klímaváltozásnak. Az egyre gyakoribb aszályok emiatt lehetnek végzetesek több fafaj számára.

Egy ideig úgy nézett ki, hogy a klímaváltozásnak akár pozitív hatásai is lehetnek a növényzetre. A fáknak a növekedéshez a levegőben lévő szén-dioxidra, vízre és a talajból származó sókra van szüksége. A ‘70-es, ‘80-as évektől azt figyelték meg, hogy a klímaváltozás hatására felgyorsult a fák növekedése a melegedés, valamint a levegő növekvő szén-dioxid koncentrációjának növekedése miatt. Somogyi Zoltán, az Erdészeti Tudományos Intézet kutatója szerint azonban ez a folyamat már megfordult az egyre növekvő melegedés és szárazság miatt, ugyanis a fotoszintézishez szükséges víz egyre korlátoltabban hozzáférhető.

Az egyre gyakoribb aszályok miatt a fák életereje gyengül, ritkássá válik a koronájuk, ágaik száradni kezdenek, ezáltal a kártevők és a betegségek célpontjai lesznek. Ezzel párhuzamosan a melegedés miatt a kártevők életterei is elmozdulnak, és olyan területeken is megjelennek, ahol korábban nem. Ebből kifolyólag a klímaváltozás már a szárazságtűrő fafajokat is veszélyezteti. Erre jó példa a szárazságot leginkább tűrő fajok közé tartozó feketefenyő pusztulása a Keszthelyi-hegységben.

A feketefenyő a mediterrán térségből származik, és a Balaton-felvidék mellett még a legrosszabb alföldi homokra is telepítették. A Keszthelyi-hegységet az 1930-as években ültették be feketefenyőkkel, hogy stabilizálják vele a terméketlen, sziklás felszínt. A szárazság miatt azonban legyengültek, megtámadta őket egy gombafertőzés, és a Keszthelyi-hegység erdejeinek kétharmada pusztult el 2013 környékén.

Szállításra váró feketefenyő rönkök a Keszthelyi-hegységben. Forrás: MTI/Varga György

A fenyők jobban megsínylik a szárazságot, mint a lombosok, mert kevésbé hatékonyan tárolják a vizet. Az egész országot érinti a lucfenyő pusztulása, amely lényegében teljesen el fog tűnni Magyarországról. A lucfenyő egy rendkívül jól hasznosítható faj, elsőosztályú faanyag, és karácsonyfaként is az egyik legnépszerűbb típus. A hasznossága miatt több helyen ültették be Magyarországon az elmúlt száz évben, jelenleg a faállomány 1,2 százalékát adja.

A lucfenyőnek a betűző szú okozza a vesztét. A szú eddig is lakott a fenyőkben, de egyrészt nagyon elszaporodtak, másrészt korábban a gyantájával védekezett ellenük a fenyő, de már nem képes rá, mert elkezdett száradni. “A lucfenyőre keresztet lehet vetni Magyarországon, csak mutatóban fog maradni belőle pár példány” – mondta Horváth Iván. A lucfenyő Európa-szerte pusztul, és nem csak azokon a térségekben, ahol nem őshonos.

Horváth szerint a szintén jó szárazságtűrő cser is veszélyben van. “A cser hiába melegkedvelő fa, a Balkánról jön fel egy gomba, amely a fiatal állományt teszi tönkre. Megállíthatatlanul nyomul északabbra, és mára a Mátra lábához is eljutott” – mondta. Somogyi Zoltán szerint súlyos károkat szenvedtek az Alföld kocsányos tölgyei is, mivel a talajvíz több méterrel csökkent a belvízcsatornák kialakítása miatt.
 

Az erdők sérülékenységi térképe 10 km-es térbeli felbontásban. A piros az igen erősen sérülékeny, a narancssárga az erősen sérülékeny,
a citromsárga a közepesen sérülékeny, a világoszöld az enyhén sérülékeny, a sötétzöld a nem sérülékeny erdőterületeket jelzi.

A cikk folytatása:  Jönnek a pusztaságok >>>




Hozzászólások

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés