Magyarok a klímaválságban

Bart István

2018. február 4. 22:05

Magyarok a klímaválságban

Van egy Eurobarometer-kérdőív, ami arról szól, hogy a magyarok mit gondolnak a legfontosabb problémának ma Magyarországon és a világon. A magyarok 7%-szerint az egyik legnagyobb probléma a világon a klímaváltozás, de csak 4% gondolja, hogy idehaza is ez lenne az egyik legnagyobb gond. Mintha Magyarország egy külön kis bolygó lenne, külön éghajlattal.

Manapság már a csapból is a klímaváltozás folyik. Nem múlik el hét a médiában úgy, hogy ne lenne egy-két cikk a szörnyű jövőről, ami ránk vár. Hol az Antarktiszról szakad le egy megyényi jégtömb, hol egy országnyi őserdő ég le, egész szigetek pusztulnak el óriáshurrikánok miatt, és így tovább. Ezek a cikkek mindig úgy végződnek, hogy az emberiségnek most már sürgősen tennie kell valamit, vagy különben nagy baj lesz. Ilyenkor sóhajtunk egyet, majd átkattintunk arra, hogy panda-ikrek születtek a nyíregyházi állatkertben. De nem akarok ostorozni senkit: természetes, hogy ugyanúgy nem tudunk mit kezdeni az ilyen nagyszabású hírekkel, ahogy az észak-koreai atomválsággal sem. Elvégre egy ember kevés ahhoz, hogy ilyen hatalmas erőket befolyásoljon, és különben is, mintha az egész valahol tőlünk távol zajlana.

Van egy Eurobarometer-kérdőív, ami arról szól, hogy a magyarok mit gondolnak a legfontosabb problémának ma Magyarországon és a világon. A magyarok 7%-szerint az egyik legnagyobb probléma a világon a klímaváltozás, de csak 4% gondolja, hogy idehaza is ez lenne az egyik legnagyobb gond. Mintha Magyarország egy külön kis bolygó lenne, külön éghajlattal. Ezt a politikusaink is érzik, és leginkább szavakkal lépnek föl a klímaváltozás ellen, a politikai kockázatot jelentő intézkedéseket gondosan elkerülve. Nincs ma Magyarországon olyan politikai erő, ami vitatná, hogy az éghajlatváltozás fontos és súlyos probléma, és fel kell lépni ellene. A köztársasági elnöktől az utolsó baloldali törpepártig mindenkinek fontos a klímaváltozás.

Mégis, amikor egy klímavédelmi döntés akár a legkisebb kényelmetlenséggel is járna, rögtön nem történik semmi: az épület-energetikai követelményeket az EU által megengedett legutolsó pillanatban vezetjük be, az energiahatékonysági és megújulós EU-követelményeket ügyes könyvelési trükkökkel intézzük el. És akkor a betiltott szélerőművekről, illetve mezőgazdasági termelésbe vont nemzeti parki területekről még nem is beszéltem. De az EU által Magyarországra kirótt meglehetősen enyhe követelmények is nagyobb hatással vannak a hazai klímapolitikára, mint a magyar társadalom elvárásai ezen a téren. A kormány valós klímavédelmi működése nagyjából annyi, hogy némi időhúzással és kicsit összecsapva megcsinálja a Brüsszeltől kapott házi feladatot, aztán megy focizni.

Mindez gyászosan hangzik, de az igazság az, hogy amikor a kormány így viselkedik, nem tesz mást, mint híven képviseli az emberek többségének hozzáállását. Az emberek azt akarják, hogy a kormány azt mondja, fontos a klímaváltozás, de azt már nem akarják, hogy ennek nyomán, mondjuk drágább legyen az áram. Ez persze nem magyar jelenség, valószínűleg a legtöbb országban így gondolkodik az emberek többsége. De most koncentráljunk Magyarországra, arra, hogy mi hogyan állunk a klímaváltozáshoz.

A világsajtóban a klímaválság politikai oldala leginkább az elszánt klímavédők és a klímaszkeptikus Trump képviselte gonosz multik párharcaként jelenik meg. Vonzó, jól érthető kép, de ránk magyarokra nem érvényes: mi itt mind aggódunk a klímaváltozás miatt, azonban keveset tudunk tenni azért, hogy megelőzzük. Ezért rendszerint arra a (téves) következtetésre jutunk, hogy ez a sztori igazából nem rólunk szól, hanem az amerikaiakról, meg a jegesmedvéről, vagy a csendes-óceáni szigetekről. Persze, amikor mi is belekeveredünk a dologba, akkor nálunk is elindul a kényelmetlen igazságok eltemetése. Erre jó példa a 2015-ös menekültválság, amikor Áder János, Kövér László, és még sokan mások elmondták, hogy a szíriai háborút alapvetően az éhínség okozta, amit az ötéves aszály okozott, aminek viszont egyértelműen a klímaváltozás az oka. De ezt kevesen hallották meg: mind a politikusoknak, mind az emberek jelentős részének egyszerűbb volt az amerikai imperialistákat meg a viszálykodó, „civilizálatlan” arabokat hibáztatni, mint arra gondolni, hogy ezt a háborút az a környezetpusztítás okozta, amiben mi is közreműködtünk, és egyszer minket is elérhet.

Egyrészt tehát érezzük, hogy baj van az éghajlattal, másrészt nem igazán hiszünk benne, hogy nekünk magyaroknak lehetne, vagy kéne tenni valamit is ebben az ügyben. Inkább megpróbáljuk kizárni a gondolatainkból, mint a beteg a testében növekvő tumort, a tüneteket pedig valami másra fogni.
Bizonyos szempontból ez logikus is, hiszen mi kicsik vagyunk, a világ pedig hatalmas, akármit csinálunk, az úgysem változtat azon, hogy végül mivé lesz a világ.

Én mégis úgy érzem, hogy ez a hozzáállás nem elfogadható, sem erkölcsi, sem gyakorlati szempontból. Tizenöt éve vagyok benne a klímaválság elleni harcban, és azóta keresem a választ arra a kérdésre, hogy mit ér a kibocsátás-csökkentés, ha magyar?

Máshogy fogalmazva, milyen gyakorlati, racionális, a gazdaságpolitika szempontjait is figyelembe vevő érvrendszerrel alapozható meg hazánkban a kibocsátások csökkentése? Ezen túlmenően, hogyan készíthető fel a magyar állam, a magyar gazdaság a klímaváltozás által megindított átalakulásokra.

Más szóval milyen lenne a klímatudatos nemzetstratégia Magyarország számára?

Erről szól Bart István részletes elemző cikke >>>




Hozzászólások

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés