A gorillák jobban alkalmazkodnak az erdőirtáshoz, mint a csimpánzok

ecolounge.hu

2018. február 13. 21:14

A gorillák jobban alkalmazkodnak az erdőirtáshoz, mint a csimpánzok

Ahogy a fakitermelő vállalatok birtokba veszik Közép-Afrika erdőségeit, az emberszabásúaknak új módokat kell találniuk a fennmaradáshoz az otthont jelentő megváltozott erdőben. A tudósok még mindig nem tudják, hogy sok állatra milyen hatással van a fakitermelés, de egy friss tanulmány azt állítja, hogy a gorillák jobban tudnak alkalmazkodni a megritkított erdőkhöz, mint a csimpánzok.

A Biological Conservation című szaklapban megjelent tanulmány szerint a fakitermelés kezdetben elűzi mind a nyugati síkvidéki gorillákat (Gorilla gorilla gorilla), mind a közép-afrikai csimpánzokat (Pan troglodytes troglodytes). De a későbbiekben, a két fajra jellemző egyedi reakció különféle válaszokhoz vezet.

“Mivel a gorillák territoriálisak, ők rögtön visszalopakodnak és a csoportok egymás viszonylagos közelében táplálkoznak." - mondta el egy interjúban Dave Morgan, a Lincoln Park Állatkert biológusa és a tanulmány szerzője. A csimpánzok viszont egy kissé másképp reagálnak. "Nem tűrik, hogy más csoportok táplálkozzanak a közelükben," - mondta Morgan. "Viaskodni kezdenek, néha mindhalálig is."

Morgan és munkatársai tanácstalanok voltak, hogy az emberszabásúak miért boldogulnak különbözőképpen a megritkított erdőkben, hiszen a csimpánzok és a gorillák is olyan intelligens és jól alkalmazkodó állatok, amelyek Afrika-szerte különféle élőhelyeket népesítettek be.

2004 és 2012 között a, Vadvilág-Védelmi Társaság (VVT)  és a Goualougo Triangle Ape Project kutatói, mely utóbbinak Morgan a társigazgatója, megszámolták egy a Kongói Köztársaság északi részén működő fakitermelési koncesszióban vágott utak mentén található csimpánz és gorilla fészkeket. A kutatást Kabo-ban végezték, mely Közép-Afrika első, az Erdőgazdálkodási Tanács által tanúsított koncessziója. A Nouabalé-Ndoki Nemzeti Park-tól délre helyezkedik el, becslések szerint az övezetében rengeteg csimpánz, gorilla és elefánt él. (A  WCS-sel és a kongói kormánnyal az 1990-es évek végén aláírt egyezmény részeként a koncessziót működtető vállalat, a Congolaise Industrielle des Bois, leltárba vette az ott termő fafajtákat.) Az adatokat a kitermelés megkezdése előtt, közben és után is begyűjtötték. Feljegyezték a fészkek egymástól való távolságát, valamint az állatok által táplálékként kedvelt fafajtákat is. Morgan és kollégái a tanulmányukhoz ezeket az adatokat használták fel annak kiderítéséhez, hogy milyen táplálékot biztosító fafajták találhatók a területen és hogyan befolyásolta az erdő változó összetétele az emberszabású fajok élőhelyeit.

A fakitermelés emberi tevékenységet hoz magával és a terület az utak építése miatt darabokra szakad. Ennek eredményeképpen a kutatók azt találták, hogy eleinte mind a gorilla, mind a csimpánz fészkek száma csökkent. De míg a megritkított erdőben a csimpánz fészkek továbbra is kevés számban fordultak elő, ahogy a növények kezdtek újrasarjadni az alsó lombkoronaszinten, a gorillák visszatértek a nemrég letarolt területekre.

"Mivel sok ilyen talaj közeli növényt fogyasztanak, mindvégig sejtettük, hogy jól boldogulnak majd az ilyen típusú aljnövényzettel benőtt élőhelyeken."- mondta Morgan. A csimpánzok inkább gyümölcsökkel táplálkoznak, csakúgy, mint a gorillák, de úgy tűnik, hogy ők nehezebben térnek át a fűfélékre és más, a fairtás helyén növekvő sarjakra. Bár a vállalat nem akart gyümölcsfákat kivágni, Morgan szerint lehetséges, hogy jó párat az útépítés során vagy más fajták keresésekor irtottak ki.

Az eredmények azt mutatják, hogy a gorillák jobb helyzetben vannak a fakitermelés okozta változások kezelésében - egy bizonyos pontig legalábbis. A nyugati síkvidéki gorillákat a Természetvédelmi Világszövetség kritikusan veszélyeztetett fajként tartja számon, míg a közép-afrikai csimpánz veszélyeztetettként szerepel a szervezet listáján.

A Kabo koncessziót is eléri a változás, hiszen a fakitermelés második ütemét 2020-ig be kell fejezni. Ezt követően, mondta Morgan, számos értékes fafajta eltűnik, ami felveti a kérdést, hogyan maradhat nyereséges a vállalat és a stratégia módosítás hogyan hat majd ki az emberszabásúakra. A szerzők megjegyezték, hogy a Kabo-ban üzemelő vállalatok együttműködtek a kormánnyal és a természetvédelmi csoportokkal, hogy korlátozzák a fakitermelés hatását a területen élő vadállományra. Ennek részeként bizonyos helyeken meghatározott időszakokban szelektíven vágják ki a fákat, hogy az emberszabásúak teljes élőhelyét ne egyszerre érintse a kitermelés. A vállalat a már nem szükséges utakat lezárja, hogy így is elősegítse az erdő visszatelepülését. A koncesszió jövője és annak kiaknázása még nem tisztázott.

A szerzők azt javasolják, hogy jelöljenek ki elsőbbségi védelmi területeket, elsősorban olyanokat, ahol sok a szénraktár, ami alternatívát jelenthet a jövőben a fakitermeléssel szemben. Ez ugyancsak segítene megóvni a régió vadvilágát. Morgan azonban azt is elmondja, hogy a nyomás, hogy a Kabo-hoz hasonló koncessziókban folytatódjon a fakitermelés, megmarad. “Minthogy többféle fafajtát vágnak ki" -  ahogy világszerte más erdőkben is - "mi lesz ennek a következménye az emberszabásúakra nézve?" - kérdezi. "Szerintem hátrányosan érinti majd őket. Ez nyugtalanító."




Hozzászólások

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés